Ez a csapat elsõ lemeze, de szupergroupról van szó. HENRIK BROCKMANN énekes a Royal Hunt kezdeti idõszakában nyomta ( Land Of Broken Hearts - 93, The Maxi Single - EP, 94 - Clown In The Mirror (1994)), aztán szólólemezekkel nyomult. HENRIK FLYMAN gitáros Moahni Moahna lemezein, majd 2002-ben a ZooL, és a Wuthering Heights 2 albumán volt hallható játéka. KASPER GRAM basszer a Wuthering Heights 99-es Within lemezén, majd a Manticora 2002-ben kiadott Hyperion albumán játszott hanszerén. DENNIS BUHL dobos a 2000-ben és 2002-ben kiadott Sinphonia lemezen játszott. Vagyis senki nem most kezdték. A lemezen közremûködött még Mats Olausson (Yngwie Malmsteen), André Andersen (Royal Hunt) és Richard Andersson (Majestic, Time Requiem, Space Odyssey). Stílusuk színpadias és melódikus metal, a' la Neoklasszikus metal.

Mivel a "Time Requiem" - The Inner Circle of Reality címû lemeze nagy kedvencem (és nemsokára írok is róla), így szinte kötelezõ írnom róla, hiszen ezen a lemezen vendégszerepelt Richard Andersson. Minden dalt Henrik Flyman gitáros írt, de az introt Richard Wagner jegyzi, ahogy a "Badenerie"-ben is van egy jó nagy adag JS Bach, (kivéve: "Deliver Us", amit Göran Jacobsson és Henrik Flyman jegyez).

A dalokról: A "Intro (Ride of the Vakyries/Grand Opening)"-ról nem írok, mivel nem az õ mûvük. Viszont olyan orgiával nyit a címadó "Welcome To The Show", hogy abból minden kiderül. Yngwie Malmsteen felpörgött gitárjai, és szinte Queen szerû vokálok kerülnek elõ. Hasonló Yngwie orgiával nyit a "The Wind Will Rise". Pörgõs, lendületes darab. A dal sezrekezete és stílusa is a nagy és eredeti "kitalálót" illeti.

Lágyabb és dallamosabb az "Oh Harlequin". Az ének kicsit színpadiasra sikeredett, valahogy ripacskodó a középrész, de a gitárszóló klasszikus. Igazán nagy élmény, bár teljesen Malmsteen.

A "Surprises In The Dark" akár a mester is játszhatná. Nyitó szintiszólója igazán stílusos, és kavalkád. Sajna az ének fõtémája itt is elég mesterkélt, de a zene szerencsére elnyomja ezt a hibát is.

A "But You Were Smiling" sem bújik ki a keretekbõl. Lassan épülget, és igazi headbangelõs dallá érik. Lehet barázdát billegetni. A szóló talán itt a leg fülbemászóbb.

Pörög a "Children of The Light" is. Nem túlzottan jó dal, de minden benne van a Malmsteen kevésbé önzõ voltából. Kiemelem az egész lemezen DENNIS BUHL dobos játékát, aki szinte tökélesen hozza a pörgést. Energikus és feszes, ahogy a stílus megköveteli.

A lemez klasszikusan lassú dalánek indul a "Lucy The Evil". Végtére viszont felveszik a lemezen megszokott pörgést. Nekem kicsit unalmas ez a szinte végig azonos sebességen való dalszerzés, de majd ezt az unalmat is legyõzik a következõ lemezükkel. Viszont itt a refrén belassulása nagyon tetszik!

A "Badinerie" egy bonus track. JS Bach átirat. Kellemes és üde színfolt. Sajnálhatja aki nem hallja.

Lassú és gondolkodós a "Deliver Us". Kár, hogy nagyon sok manír van HENRIK BROCKMANN hangjában. A vokálok és a gitárszóló viszont nagyon toppon van. A végsõ csapást jelentõ "Evil Masquerade", ami egyben a névadó daluk Helloween gyorsulás, klasszikus felhangokkal. Játékos, zenei viccekkel van tele. Basszusfutamoktól hangos. Szinte a banda végsebességén pörög. A vokálok itt is hozzák a queen-i sokszínûséget. Ez a lemez csúcspontja, kár, hogy ennyit kellett rá várni!